A férfi a telefont nézi, a nő az ablakon kinéz, és sűrű, sűrű csend nő közöttük, amelyet még a mindennapi életről szóló hétköznapi mondatok sem tudnak áttörni.
Ez a csend nem a hang hiánya, hanem az elidegenedés aktív folyamata, amikor két ember egyszerre van a szobában és párhuzamos valóságokban – számol be a tudósítója.
Az ilyen csend ellopja a közös vicceket, a spontán ölelés lehetőségét, és egyszerűen csak érzi a másik hangulatát. Szállodává változtatja a házat, ahol a szerencsétlenül járt szomszédok udvariasan visszavonulnak a szobájukba, félve attól, hogy megtörik a törékeny fegyverszünetet.
Fotó:
A pszichológusok szerint ez gyakran védekező reakció a sorozatos sikertelen meghallgatási kísérletekre. Amikor a szavak folyamatosan süket falakba ütköznek, vagy veszekedésbe torkollnak, könnyebb hallgatni, hogy megőrizzük a lelki béke maradványait.
Egy férfi úgy írta le ezt az érzést, mintha vékony jégen járnánk, ahol bármelyik szó végzetes lehet. A férfi félt, hogy megbántja a nőt, a nő pedig arra várt, hogy ő kezdeményezzen, és ebben a szünetben közös életük lassan két magányos színész színdarabbá változott.
Ebből a fogságból csak egyféleképpen lehet kiszabadulni: meg kell törni a csendet, de nem botránnyal, hanem egy őszinte kérdéssel az érzésekről. Próbáld meg nem a „távolságtartóan viselkedsz” állítással kezdeni, hanem a „hiányzik a meleg kommunikációnk” vallomással.
Az első reakciód lehet, hogy óvatos lesz, mert megzavarod a kialakult status quót. De ez a kockázatos lépés megtöri a jeget, és megnyitja az ajtót egy olyan párbeszéd előtt, amely mindvégig lehetetlen volt.
Néha érdemes újra felidézni azt, ami egykor összekötött benneteket – megnézni egy régi filmet, vagy újra meghallgatni azt a dalt, amire egy barátod első esküvőjén táncoltál. A múlt e tárgyi emlékei kulcsokká válhatnak a jelen zárt ajtajához.
A csend visszaszorul, ha vannak a bizalom szigetei, ahol az ítélkezéstől való félelem nélkül beszélhetünk a félelmekről és a tökéletlenségekről. Fontos, hogy olyan rituálét hozzunk létre, például egy esti sétát, ahol tilos a mindennapokról beszélni, de bármilyen más téma megengedett.
Fokozatosan a tér megtelik élénk hangokkal – nevetéssel, közös tervekkel, akár egy egészséges vitával. És akkor a csend ismét csak csenddé válik – kényelmes és inkább kimondatlan megértéssel telik meg, mint a neheztelés súlyos terhével.
Olvassa el még
- Mire valók az őszinte beszélgetések a pénzről: hogyan válik a pénzügyek szeretetnyelvvé
- A magány hatalma: Hogyan hagyjuk abba a félelmet, hogy jobban félünk az egyedülléttől, mint a rossz kapcsolat elviselésétől
