A veszekedés nem az első felvetett hangnemben, hanem attól a pillanattól kezdve, hogy az egyik partner úgy dönt, hogy nem akarja, hogy meghallgassák.
A fejében azt mondja: „Minden úgy lesz megint, ahogy te akarod”, és most egy hétköznapi beszélgetésből csatatér lesz – számol be a tudósítója.
A pszichológusok már régóta bizonyítják, hogy a konfliktusok elkerülhetetlenek minden hosszú távú kapcsolatban, hiszen két különböző világról van szó. A probléma nem magukkal a nézeteltérésekkel van, hanem azzal, ahogyan megjelenítjük és megéljük őket.
Fotó: Pixabay
A legtöbben a probléma helyett a partnerük személyiségét támadják, és az érzéseik kifejezése helyett kritikára váltanak. Íme egy klasszikus példa: „Mindig elkésel!” Ez vádaskodásnak hangzik, és védekező reakciót vált ki.
A „Nagyon szorongok, amikor egyedül várok rád a kávézóban” mondat a szorongásodról beszél, és párbeszédet nyit. Egy húszéves tapasztalattal rendelkező családterapeuta egyszer azt mondta, hogy párok százainak tanított meg egy gyakorlatot: „Beszélj az „én”-ről, és figyelj, hogy megértsd, ne pedig, hogy válaszolj”.
Fontos, hogy azonnal visszajelzést adjunk, anélkül, hogy apróságok miatt elraktározzuk az ingerültséget. A felgyülemlett negativitás a legalkalmatlanabb pillanatban tör elő, egészen más okból. A kitörésről kiderül, hogy nem áll arányban az okkal, és a partner egyszerűen nem érti, miért ilyen heves a szenvedély.
Egyezzünk meg a „stop szavakban”, amelyek megszakítanak minden vitát, ha az túl messzire ment. Ezek lehetnek ártalmatlan mondatok, mint például „Tartsunk egy kis szünetet” vagy „Próbáljuk meg másképp megfogalmazni”.
Az ilyen apró trükkök segítenek kilépni a kölcsönös vádaskodás köréből, és visszatérni a probléma lényegéhez. Végül is nem ellenfelek vagytok, hanem szövetségesek, akik megoldást keresnek.
Olvassa el még
- Ne követeld a szeretetet: a paradoxon, ahol az igazi intimitás megszületik
- Miért vonul vissza a partner: a csendes viszály a kapcsolatokban, amit nem vesznek észre időben
