Úgy tűnik, hogy a karbamiddal és nitráttal való bőkezű bánásmód soha nem látott terméshozamot és erős zöldtömeget garantál.
A természet azonban nem tűri a szélsőségeket, és az egyik elem túlsúlya elkerülhetetlenül megbontja az egész táplálkozás törékeny egyensúlyát – számol be a tudósítója.
Azok a növények, amelyek sokkszerű nitrogénadagot kaptak, „hízni” kezdenek, kövér szárakat és óriási leveleket képeznek, ami a virágzás és a terméskötés rovására megy. Szövetük laza és vizes lesz, elveszítik természetes rugalmasságukat és erejüket.
Fotó:
Az ilyen buja, de egészségtelen zöld növényzet csemegévé válik a kártevők seregének, a levéltetvektől a hernyókig, akik imádják a zsenge és lédús leveleket. A meggyengült sejtfalak nem tudnak méltó ellenállást tanúsítani.
Az olyan gombabetegségek, mint a lisztharmat és a szürkerothadás könnyen megtámadják a túltáplált növényeket, különösen csapadékos időben. A nagy levelek sűrű lombkoronája rosszul szellőzik, ideális mikroklímát teremtve a kórokozók számára.
A gyümölcsök, ha beérnek, felhalmozzák a felesleges nitrátokat, és veszítenek ízükből, cukortartalmukból és eltarthatóságukból. A paradicsom és az uborka vizes és íztelen lesz, a gyökérnövények pedig csúnyák és rosszul tárolhatók.
A túltáplált növények gyökérzete rosszul fejlett, mert nincs szükségük arra, hogy a talaj mélyén keressenek táplálékot. Amikor aszály támad, az ilyen példányok szenvednek először, mivel nem rendelkeznek kellően elágazó gyökerekkel a nedvesség kivonásához.
Az ősztől nitrogénnel túltáplált évelő növények téli ellenálló képessége erősen csökken, mivel nincs idejük leállítani a növekedést és felkészülni a hideg időjárásra. Éretlen hajtásaik még nem túl erős fagyok esetén is óhatatlanul elfagynak.
Az egyensúly helyreállítása nem könnyű: időbe telik, amíg a növény feldolgozza a felesleget, és visszatér a normális fejlődési ciklushoz. A káliumtrágyák segíthetnek, mivel ellensúlyozzák a nitrogén hatását és erősítik a szöveteket.
A legjobb stratégia a kiegyensúlyozott szerves trágya alkalmazása, amely fokozatosan adja ki a tápanyagot, ahogy a növénynek szüksége van rá. A komposzt és a humusz megbízható és kiszámítható erőforrásként működik, a túladagolás veszélye nélkül.
A megfigyelés a kertész legfőbb eszköze: a sápadt és satnya levelek éhségre utalnak, míg a sötétzöld, dús, de virágtalan levelek túltápláltságra. Ezeknek a jeleknek a felismerése a tapasztalattal együtt jár, és megváltoztatja a kertészkedés egész megközelítését.
Olvassa el még
- Miért érdemes lemondani a gyomlálásról: a paradox út a tiszta ágyásokhoz
- Miért mulcsozzuk az ágyásokat júniusban: a nedvesség és az idő megspórolásának művészete
